AMIKOR EGY MÓKUS HARMONIKÁL
- interjú Szirtes Edinával a V-Harmonika Gálaest és Weszely Ernő lemezbemutató koncertjének vendégművészével (készítette: Gyurkovics Anikó)

Szirtes Edina „Mókust" sokak számára nem kell bemutatni. Sokoldalú muzsikus: amellett, hogy sokféle stílusban mozog otthonosan, sikerült megőriznie saját egyéni hangzásvilágát úgy énekhangjában, mint hegedűjátékában.
Több kiállításhoz, színházi darabhoz készített egyéni hangvételű kompozíciókat. Neves magyar könnyűzenei előadók lemezein, műsorain szerepelt, de emellett folyamatosan koncertezik saját zenekaraival is Európa-szerte. A Fabula Raza zenekar meghatározó egyénisége. Vasárnap este a V-Harmonika Gálest próbáján találkoztam ezzel a kivételes tehetségű fiatal művésszel, akivel a harmonikához fűződő kapcsolatáról és másnap a Művészetek Palotájában megrendezésre kerülő Weszely Ernő lemezbemutató koncertről beszélgettem.

 

Hogyan készülsz a koncertre?

Igazából régóta tart már ez a dolog. Volt egy szellemi felkészülés, egy olyan rész, amikor csak beszéltünk arról, hogy kinek milyen szerepe lesz, milyen szerepet kell majd betöltenünk, vagy milyen típusú feladatokra készüljünk. Azután jött a gyakorlati része. Ebben a szakaszban már pontosan meg kell tanulni a hangokat, és azt amit csinálni fogunk. Mind a két része izgalmas.

Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy együtt dolgozz Weszely Ernővel?

Felhívott karácsony előtt. Akkor én még csak a nevét ismertem, személyesen nem találkoztunk. Felhívott és elmondta, hogy lesz egy lemezbemutató koncert és szeretné, ha én is részt vennék benne. Ez már olyan volt, mintha kezdtünk volna felkészülni, de azért még mindig érezhető a hiányosság. Akkor még nem is tudtuk, hogy milyen hangszeren és mit kell majd csinálnunk. Aztán találkoztunk és elkezdtük összeadni a dolgokat. Tulajdonképpen egy hónapja már, hogy együtt dolgozunk. Közösen beszéltük meg a számokat, még most is finomítgatunk rajta. Nem volt előzetes koncepció.

A szórólapon a te neved mellett jelenik megi a legtöbb hangszert. Zongorázol, énekelsz és még harmonikálni is fogsz.

Igen, holnap harmonikálni fogok. Igazából egy kicsit meg vagyok illetődve, mert ezeket csak úgy leírják. Én hangszertulajdonos vagyok. Persze hegedű szakon végeztem, tehát elvileg hegedűs vagyok, tehát azt tiszteletben kell tartani saját magam előtt is hogy a hegedű a hivatásom. De több hangszeren csak szeretek játszani. Lehet, hogy nem tudok mindenen, de szeretek rajtuk játszani és bátorkodom a koncerteken használni. Harmonikálni is nagyon szeretek. Ha az ember lelkéből, szívéből játszik, akkor az az egy hang is lehet szép és örömet okozhat. Viszont nyomatékosítom, hogy nem tudok harmonikálni. Én tudom, hogy mit kellett egy hegedű hangért kiállni az évek alatt, hogy az tényleg megszólaljon. Tehát azok részéről akik tényleg hivatásos akár harmonikások vagy zongoristák azokkal szemben nagyképűség azt mondtani, hogy én játszom ez a hangszeren. A saját örömömre igen, de tényleg csak örömből.

Mióta játszik fontos szerepet az életedben a zene?

Azt hiszem, hogy öt éves koromban. Zenei oviba jártam, Kecskeméten a Kodály iskolába, ami egy elég jónevű iskola. Nem is volt más amit kipróbálhattam volna. Ilyen szempontból teljesen egyenes és tiszta az életutam. A szüleim nem zenészek, és nagyon sokszor elhangzik, hogy keresnem kéne valami normális hivatást. Úgy érzem mára már elfogadták, hogy a kislányuk zenész. Apukám mérnök, reál beállítottságú, ráadásul a tesóm is matematika-fizika szakos tanár. Azért lássuk be a normális élethez nem igazán hasonlítható egy zenész élete.

Nagyon sokoldalú egyéniség van: kiválóan énekelsz, hegedűn játszol, zongorázol és harmonikálsz, továbbá rengeteg ismert előadóval dolgoztál már együtt. Van egy saját zenekarod is. Felsorolni is nehéz. Hogyan bírod?

Ez mindig változik.Van amikor úgy érzem, hogy rettenetesen sok, és tényleg kikészül az embernek a lelke is. Egy bizonyos idő után már azt érzi, hogy nem is fáradt, hanem a lelke ki van égve és össze van törve. Holott csak aludni kell. Tehát van egy ilyen része, és van egy másik része is, amikor gyakorlatilag huszonnégy óra intenzív zenélés után mégsem fáradt az ember, mert olyat kap, a közönségtől, ami máshoz nem hasonlítható. Én ezért értem meg a művészeket. A közönség szeretet egy drog, ami nem pótolható semmivel. Ha már egyszer érezte az ember, akkor folyamatosan ezt akarja érezni és nem érzi a saját fáradságát sem. Semmit nem érez, csak ezt akarja. Ez egy narkotikum. Veszélyes narkotikum. Nem lehet szabadulni tőle, mert nincs helyette más. Nyilván a család, amit én még nem éltem át az talán ilyen lehet felerősítve, de ez is nagyon megviseli az ember lelkét. Persze pozitívan.

Túl vagytok a próbák nagyrészén. Hogy érzed, milyen volt együtt dolgozni Weszely Ernővel?

Az Ernő egy agyalka, nagyon aranyos. Ő az a fajta művész, aki csak leül és muzsikál. Ernő bácsi az az ember, aki leül és szárnyal. Fel lehet zárkózni hozzá, be lehet mellé kapcsolódni. Nyilván egy-két dologot meg kell beszélni, de a lényeg az a szárnyalás.

Milyen a kapcsolatod a Roland East Europe céggel?

Nagyon újszerű még ez a kapcsolat. Igazából a Zenegalériában dolgoznak a barátaim. Őket nagyon szeretem és ezért is tudok erről a helyről és a cégről. A cégnél is nagyon kedvesek, befogadtak és kaptam egy harmonikát.

-----

Szirtes Edina „Mókus"

1975. július 11.-én született Kecskeméten. Zenei tanulmányait a kecskeméti Kodály Zoltán Ének Zeni Általános Iskolában kezdte, majd a szegedi konzervatóriumban folytatta. 2000-ben Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát hegedű szakon. Többféle könnyűzenei formációban hegedült és énekelt (blues, jazz). 1996-ban Papes Bélával megnyerte a Pop-Rock fesztivált,2001-ben pedig a Hajnal együttessel az Országos Dalírók Fesztiválját.

Honlapja
http://www.fabularasa.hu