Zenélni jó!

Napjainkban – sajnos - mégis nagyon kevesen élnek ezzel a tudással és örömteli, kortalan lehetőséggel.
Pedig társadalmunk szerencsére egyre nyitottabb az egészséges és tartalmas életet kínáló wellness irányába.

A legfrissebb felmérések szerint az emberek közel 80%-a szeretne megtanulni valamilyen hangszeren játszani, de csupán a lakosság 10%-a zenél aktívan. Vajon miért van e hatalmas szakadék a két pólus között?
A zenélés emberre gyakorolt pozitív hatásai ma már tudományosan is bizonyított tények, s a köztudatban is élnek: könnyebb tanulás, kreatívabb élet, érzelmi nyitottság, stresszmentesebb hétköznapok, gyorsabb regenerálódás – csak hogy a legfontosabbakat említsük…
Gyermekkorban még gyakran van lehetőség az intézményes hangszertanulásra, ami aztán kamaszkorban sajnos az esetek nagy százalékában vagy háttérbe szorul vagy abbamarad, felnőttkorban pedig… nos, ezt mindenki tudja.
A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy alapvetően kétféle falat húzunk magunk és a hangszerek, a zenetanulás közé: a „Nincs hozzá tehetségem!” és a „Nincs rá időm!” a leggyakoribb hárító válaszaink. Alapvető tévedésünk továbbá, miszerint hangszeren megtanulni játszani roppant időigényes és gyötrelmes dolog”.

A nagyvilágban a rekreációs zenélés már létező, működő és jól bevált módszer. Az pedig, hogy valaki mennyire ismeri a kettős keresztet és a bét, illetve hogy olvas kottát, ebben a műfajban nem igazán lényeges. Ami igazán számít, hogy milyen érzésekkel fordítja az idejét és az energiáját a zenélésre! A rekreációs zenélés elsődleges célja ugyanis nem a művészi magasságokba emelkedő zenei produkció, hanem a rendszeres hangszeres játék:

A ZENÉLÉS SEMMIHEZ SEM FOGHATÓ CSODÁLATOS ÉLMÉNYE!